2008. május 13., kedd

Tánctörténet

Eredetét tekintve a Sambát az afrikai néger rabszolgák vitték magukkal új hazájukba, Brazíliába. A Samba több táncformának volt a gyűjtőneve. „SEMBA”: afrikai szó, jelentése csípőmozgásokat jelöl. Az afrikai tánckultúra később a brazil partvidéken is elterjedt, mint például Rio de Janeiro, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia, Maranhao településeken. A „Samba de moro” körtáncot nevezhetjük a mai samba elődjének. A zenéje az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható, melyre a polimetria és a poliritmika a jellemző. A hangszerek is afrikai eredetűek, mint például a dobok (atabaques), harangok ( agos, cencerros), reco-recos (guiro, guayol). Ma is a szamba az uralkodó zenei irányzat Brazíliában.

Minden évben megrendezésre kerülő karneválokra új és új szamba melódiák születnek. Afrikai-portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába egy szorosan egymáshoz simuló tánc, a maxixe, ami nem aratatott nagy sikert. Samba néven jelent meg újra ez a tánc 1924-25.-ben a versenyprogramokon.

Csak később, a II. világháború után került be a tánczenekarok állandó műsorába a samba. Először egyszerű két lépésből állt: lépés előre-tapp előre, lépés hátra-tapp hátra. A samba bekerült a tánciskolákba, majd 1959-ben felvették a latin-amerikai táncok versenyprogramjába. Ekkortól kezdte átalakulását népies formájából a sportos formájába.

A tánc jellegzetessége a ringó lépések, a Volta forgások, hordók, promenádfutások, és a bounce-ok (hullámmozgás, rugózás). A bounce mozgást a versenytáncosok a medence előre és hátralendítésével oldják meg. Így az európai sambába utólag afrikai mozgáselemek is bekerültek.

Nincsenek megjegyzések: